Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete
A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, mint az ELKH intézményi hálózatában reprezentatív szakszervezet nem kapott lehetőséget az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatnál foglalkoztatottak jogállásváltozásához szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat véleményezésére. Ezért személyes találkozóra hívja Bódis József Államtitkár Urat, ahol a TDDSZ érdemben élhet véleményalkotási jogával.
A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) 2020. február 26-án fordult először az Elnök Úrhoz és az Irányító Testület tagjaihoz, hogy az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat(ELKH) vezetése nyújtson hivatalos és érdemi információkat a kutatóhálózati dolgozók közalkalmazotti státuszának tervezett elvételéről, kezdjen érdemi tárgyalásokat a volt akadémiai kutatóhálózatban reprezentatív szakszervezettel, és kérje ki a dolgozók véleményét.
A TDDSZ 2020. június 26-án újabb levelet küldött az ELKH vezetésének a 2020. évi többletforrás juttatásának módjáról és az új típusú finanszírozási rendszer bevezetéséről szóló kormányhatározat kapcsán. A szakszervezet ebben jelezte, hogy az ELKH vezetősége a legnagyobb nyíltsággal kezelje a finanszírozási és bérjuttatási átalakítást célzó kormányzati elképzeléseket és azok megvalósítási szándékának minden részletét, továbbá ezeket közvetítse a kutatóhálózat kollektívája felé is.
Ekkor ezzel a kérdéssel kapcsolatban az Elnök Úr – sajnálatos módon csak a sajtó nyilvánosságán keresztül (Magyar Hírlap, 2020. július 20.) – úgy nyilatkozott, hogy “A korábban az Akadémia kivéreztetését vizionálók vagy a tudományos élet függetlenségét féltők is megnyugodhattak, hiszen a politika semmilyen módon nem telepedett rá a tudományos életre, mindeközben a kormány által ígért jelentős többletforrások is megérkeztek.”, majd így folytatta: “Még az idén tizenegymilliárd forintos kiegészítést kapunk, jövőre pedig huszonkétmilliárddal egészítik ki az Akadémiától „örökölt” évi tizenhét és fél milliárdot. Vagyis a kutatóintézeti hálózat költségvetése több mint kétszerese lesz a korábbinak.”
Az ELKH-intézethálózati dolgozók jogviszonyváltásának lebegtetése mellett sem kormányzati oldalról, sem az ELKH oldaláról még igény szintjén sem került sor arra, hogy a kutatóhálózat dolgozóinak véleményét kikérjék, akár egy rövid felmérés formájában. Ezt volt hivatva pótolni a 2020. szeptember 25-én publikált, a szakszervezet és az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) által közösen készített felmérés, amelyből kiderült, hogy a dolgozók ragaszkodnak közalkalmazotti státuszukhoz, elvételét elsősorban elvi okokból utasítják el, és a kétségek között tartott kutatóhálózati közösség egyre bizonytalanabbnak érzi munkahelyét, illetve kutatói pályáját, a munkajogi és finanszírozási környezettel együtt.
A OTKA-pályázatok szakmai zsűrijének döntéseibe utólagosan belenyúló botrányos eljárás kapcsán nehezen tudunk osztozni Elnök úr azon meglátásában, hogy a tudományos élet továbbra is független. A politika jelenlétét a tudományos életben pedig leginkább az a kormányzati akarat bizonyítja, amely újabb forrásokhoz juttatja azt a párhuzamos kutatóhálózatot, amelynek tudományos teljesítménye mérhetetlen, miközben a volt akadémiai kutatóhálózatot úgy állítja be, mint aminek nem megfelelő a tudományos kimenete, és ezért átszervezésre szorul. Annak ellenére, hogy az ELKH-intézményekre szánt pénzügyi források rendelkezésre állását Palkovics László miniszterrel közös sajtótájékoztatón jelentették be, az ITM-hez és személyesen Palkovics miniszter nevéhez köthető ún. Nemzeti Laboratóriumok létrehozásának a kutatóhálózatra gyakorolt hatásáról semmilyen konkrét tájékoztatás nem történik.
Mindezek után érthető, hogy az ELKH vezetésével szembeni bizalmatlanság kézzel fogható a kutatóhálózatban, hiszen az ígért többletforrások nem érkeztek meg, a bérrendezés késik, az új kutatói életpályamodellnek még a tervezése sem történt meg, a kutatóközpontok, az intézetek vezetői, a szakszervezet és így a kutatóhálózat dolgozói sem munkajogi, sem finanszírozási kérdésekben nem kaptak hivatalos tájékoztatást, különös tekintettel a beharangozott szervezeti-működési modellváltás mibenlétére. Ezen problémák megoldására csak érdemi tárgyalások és egyeztetések során lehet törekedni, ezen törekvés azonban mindeddig nem jelent meg az ELKH vezetőinek kommunikációjában.
Mivel az egyes kutatóközponti és kutatóintézeti vezetőségek a reprezentatív szakszervezettel való törvényben rögzített együttműködési, konzultációs és tájékoztatási kötelezettségüket – különös tekintettel a munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedésekre; a bérek alakulására és a bérkifizetéssel összefüggő likviditásra, a foglalkoztatás jellemzőire; új munkaszervezési módszerek és a teljesítménykövetelmények bevezetésére – az ELKH mint fenntartó elégtelen és hiányos kommunikációja miatt nem tudják teljesíteni, szakszervezeti jogosultságunkat az ELKH vezetése felé kívánjuk érvényesíteni.
A kutatóhálózati szinten reprezentatív TDDSZ ezúton kéri konzultációs és véleményezési jogának érvényesítését, valamint érdemi tárgyalásokat kezdeményez Maróth Miklósnál, az ELKH elnökénél a fenti kérdésekben.
A TDDSZ a 2020. szeptember 25-én publikált felmérés eredményére hivatkozva képviseli a kutatóhálózat dolgozóit, továbbra is ellenzi a közalkalmazotti jogviszony kivezetését és azzal az eddigiekben alkalmazott kutatói életpályamodell megszüntetését.
Budapest, 2020.10.05.
a TDDSZ vezetősége
A nyílt levél letölthető itt.
Az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) közösen felmérést szervezett a volt akadémiai kutatóhálózatban, mivel a dolgozókat eddig senki nem kérdezte meg, hogyan vélekednek közalkalmazotti jogviszonyuk kilátásba helyezett megszüntetéséről.
A kérdőívet 828 kutatóhálózati dolgozó válaszolta meg, elsöprő többségük, 78 százalék mondott nemet a jogviszony megszüntetésére.
A dolgozók 70%-a leginkább azért ragaszkodik a közalkalmazotti jogviszony megtartásához, mert úgy gondolja, egy államháztartás alá tartozó kutatóintézet alkalmazottjaként természetes, hogy közalkalmazotti státuszt tölt be. Ugyancsak fontos érv a dolgozók körülbelül fele számára, hogy közszolgálatként tekintenek munkájukra, valamint az, hogy a közalkalmazottakat nehezebben lehet elbocsátani. A dolgozók körülbelül harmada szerint fontos a nyugdíjazási prémium és az egyéb törvény szerinti jutalom, a magasabb végkielégítés, a törvényben rögzített előmeneteli rendszer és a pótszabadság nagyobb mértéke. Több mint száz válaszadó az előnyösebb lakáshitel-felvételt is fontosnak tartotta.
A közalkalmazotti jogviszony megvonásának egyértelmű elutasítása mellett a kutatóhálózat dolgozóiban nagyfokú a bizonytalanság: arra kérdésre, hogy a közalkalmazotti státusz elvétele esetén megfontolnák-e, hogy a kutatóhálózaton kívüli állásra váltsanak, a válaszadók 25%-a igennel válaszolt, 35%-uk pedig a „nem tudom” választ jelölte meg.
Az ADF és a TDDSZ határozottan kiáll a kutatóhálózat dolgozóinak közalkalmazotti státuszáért, és elvárja az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) vezetőjétől, Maróth Miklóstól is, hogy ezt a kormány és az országgyűlés előtt képviselje.
Az Oktatói Hálózat, a Stádium28 kör és a TDDSZ közös nyilatkozatot adott ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem védelmében.
Az új Adatvédelmi és adatbiztonsági szabályzat, az ehhez kapcsolódó Adatkezelési tájékoztató és az ezekkel harmonizált új Belépési nyilatkozat elérhető a Dokumentumok menüpont alatt.
2020. július 25-i (szombati) dátummal Maróth Miklós, az ELKH Irányító Testületének elnöke levelet küldött az ELKH szervezetéhez tartozó kutatóközpontok és kutatóintézetek (a tavaly elcsatolt MTA kutatóintézetek) igazgatóihoz és főigazgatóihoz, amelyben azt kérte, hogy július 28-a, kedd 14 óráig a vezetésük alá tartozó kutatóközpont, illetve kutatóintézet (a folyó) 2020. évre vonatkozó kutatási terveit soron kívüli adatszolgáltatás keretében küldje meg a részére. A levél a terjedelemre vonatkozóan a következő utasítást tartalmazta: “rövid, tömör, könnyen áttekinthető összefoglalót várok, mely átfogó témamegjelölések mentén mutatja be a tervezni kívánt kutatási tevékenységeket. Kérem, hogy az egyes kutatóhelyek kutatási témáit intézetenkénti bontásban megjelölve, azokat legfeljebb egy-egy mondatos kifejtésével jelöljék meg, úgy, hogy az intézetenként ne haladja meg a fél oldalnyi terjedelmet”. A levél szerint: “az így megküldött kutatási programokat összesített javaslatként kívánom az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Irányító Testülete elé terjeszteni. Az Irányító Testület feladata lesz a jóváhagyásra méltó kutatási programok kiválasztása.”
A nyári szabadságolások közepette, igen rövid határidővel elindított adatgyűjtés feltételezhető célja a július végén megjelent kormányrendelet alapján az ELKH-ban a kiegészítő, “kiválóságon alapuló” pénzügyi támogatások odaítélése. Ugyanakkor szolgálhatja az egy éves intézetátalakítási moratórium leteltét követően az intézetek szerkezetébe, szakmai működésébe történő beavatkozást is.
A jelen állásfoglalás aláírói szerint ez a levél és eljárás méltatlan a legnagyobb magyar kutatóhálózatot működtető szervezethez, annak vezetéséhez, az intézetek igazgatóihoz és munkatársaihoz. Az elmúlt években több olyan részletes (együttesen többszáz oldalas) anyag készült, amely az MTA és a megalakuló ELKH közös munkájával felmérte, bemutatta és értékelte az intézetekben folyó munkát, a kutatócsoportok működését, kutatási terveit. A levélben ismertetett terv, miszerint a jelen felhívásra benyújtott, intézetenként féloldalas összefoglaló lesz a kutatási programokértékelésének, valamint a jövőre vonatkozó intézkedéseknek az alapja, a szakmaiatlan autoriter beavatkozás kirívó példája, amely nemcsak az ELKH vezetését, de a kutatóintézetek igazgatóit is szégyenteljes helyzetbe hozza. A volt MTA-intézetek, azaz az új ELKH-intézetek nemzetközi megbecsülése is súlyosan károsodik, ha szakmai értékelésük ilyen módon történik, hiszen az előírt terjedelemben és módon benyújtott anyagokra támaszkodva semmilyen megalapozott döntés nem hozható. Joggal merül fel a gyanú, hogy az adatszolgáltatás formális, és csak leplezi, hogy a döntések attól függetlenül, más szempontok alapján születnek.
Felszólítjuk az ELKH Irányító Testületének (IT) tagjait és az ELKH intézetek vezetőit, hogy határolódjanak el ettől az abszurd, megalázó „értékelési” folyamattól, és csak megfelelően elkészített, szakmailag hiteles dokumentumok alapján végezzék majd el a kutatómunka felmérését. Felhívjuk az MTA újonnan megválasztott vezetőit, elsősorban Freund Tamás elnök urat (korábban az ELKH IT tagját), hogy vesse latba az Akadémia tekintélyét, és tiltakozzék az ELKH intézeteknek a jelen felmérésre hivatkozó bármilyen finanszírozási vagy átalakítási terve ellen.
A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) a Magyar Közlönyben 2020. július 24-én megjelent, 1430/2020. (VII. 23.) számú kormányhatározatból értesült az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) 2020. évi többletforrás-juttatásának módjáról és az új típusú finanszírozási rendszer bevezetéséről. A kormány az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat kutatóhelyeinek feladatarányos finanszírozásához szükséges forrás biztosításáról c. határozatnak 2.b pontjában rögzítettek szerint a 2020. évi 11 milliárd Ft többletforrást a Kiválósági ösztöndíjak alcím javára biztosítja, kétségessé téve így a bértömeg sokszor megígért emelésének végrehajtását. A TDDSZ a többletforrás kizárólag kiválósági címen történő felhasználását értelmetlennek tartja és ellenzi, ugyanakkor határozottan kéri, hogy az ELKH illetékes vezetői ennek a rendelkezésnek a pontos tartalmáról mielőbb informálódjanak, és a biztosított forrás felhasználásának tervezett módjáról a lehető legrövidebb időn belül értesítsék a kutatóközpontokat és -intézeteket. A TDDSZ mint az ELKH dolgozóinak reprezentatív szakszervezete elvárja, hogy az ELKH a legnagyobb nyíltsággal kezelje és a kutatóhálózat kollektívája felé közvetítse a finanszírozási és bérjuttatási átalakítást célzó kormányzati elképzeléseket és azok megvalósítási szándékának minden részletét.
A TDDSZ nem tartja kellően megalapozottnak ugyanezen kormányhatározat 1. pontjában foglaltakat sem, amely szerint “a Kormány egyetért az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat bemutatott intézményi stratégiai irányelveivel, valamint a kutatóhelyek vonatkozásában a kutatási teljesítményt figyelembe vevő, feladatarányos forrásallokációs rendszer bevezetésének szükségességével, amely a bázisalapú finanszírozást váltja fel”. Sem a szakszervezet, sem a kutatóhálózat dolgozói nem ismerik azt a hivatkozott intézményi stratégiát, amely egy “ilyen” finanszírozási formát irányozna elő, különös tekintettel arra, hogy előzőleg mind az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM), mind az ELKH illetékesei is a több pilléren nyugvó finanszírozási modell bevezetését javasolták, a bázisfinanszírozás mint egyik pillér megtartása mellett. A kutatóhálózat vezetői és munkatársai az elmúlt több mint egy évben számtalanszor kifejtették, hogy a bázisfinanszírozás teljes megvonása alapjaiban lehetetlenítené el az kutatóhálózat működését és az ott dolgozók munkáját. Ezen aggályát Maróth Miklós, az ELKH elnöke is többször kifejtette, és így vélekedett erről megválasztása utáni nyilatkozataiban Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia új elnöke is.
A kormányhatározatban szereplő “feladatarányos forrásallokációs rendszer” fogalma nem ismert, jelenleg sem az egyes kutatóközpontok és -intézetek egésze, sem egyes kutatócsoportjai, sem kutatói számára nem értelmezhető, különösen a teljesítményértékelési rendszerek kidolgozásának elvárása szempontjából. A TDDSZ felhívja a figyelmet arra is, hogy az ITM és az ELKH vezetése által többször megfogalmazott igény a teljesítményértékelési módszerek kidolgozására szintén ellentmond a jogviszony-változtatás sürgető igényének.
A TDDSZ az ELKH dolgozói tekintetében minden szempontból ellenzi a közalkalmazotti jogviszony kivezetését és ezzel az eddigiekben alkalmazott kutatóiéletpálya-modell megszüntetését. A dolgozók nagyobb összegű juttatásban való részesítése – minden ellenkező híreszteléssel szemben – rugalmasan megoldható a közalkalmazotti státusz keretei között. Mindezek miatt a TDDSZ tagsága azt várja az ELKH vezetésétől, hogy az álljon ki a kutatóhálózati dolgozók közalkalmazotti státusza mellett, és ennek keretében törekedjen a régóta húzódó bérrendezésre.
Elkészült a TDDSz kisfilmje, amely a szakszervezet múltját és tavalyi újjászervezésének történetét foglalja össze röviden. A videót bemutatjuk a Mérce által szervezett Mi vagyunk május 1-je! Szolidaritás a válságban is című online eseményén, továbbá elérhető a Facebookon is.
A TDDSZ elnöksége levelet küldött a Liga Szakszervezetek elnökasszonyának, amelyben kérte, hogy a politikai állásfoglalást tartalmazó nyílt levelek és állásfoglalások publikálása előtt egyeztessen a Liga választott tisztségviselőivel. A Liga és a Munkástanácsok elnöke által április elsején jegyzett közös levél politikai tartalmával nem értünk egyet, mivel a levél a kormányt úgy igyekszik beállítani, mint a munkavállalók érdekeiért küzdő szervezetet, amire gyorsan és erősen rácáfolt például az a tény, hogy a kormány időközben mindenféle egyeztetés nélkül benyújtotta azt a törvényjavaslatot, amely a kulturális szférában dolgozó mintegy 20.000 embertől elvenné a közalkalmazotti státuszt. Közalkalmazottként teljes mértékben át tudjuk érezni a helyzetet, és felháborítónak tartjuk a kormánynak ezt a lépését. Egyszersmind teljes szolidaritásunkat fejezzük ki az érintett dolgozók irányába.
A Pedagógusok Szakszervezete, a Civil Közoktatási Platform és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete közös levelet juttatott el a kormányhoz, melyhez számos, oktatásban érintett szervezet is csatlakozott. A levélben többek között a Nemzeti Alaptanterv szeptemberre tervezett bevezetésének elhalasztását, a szakképzésben zajló átalakítások leállítását és az érettségivel kapcsolatos mihamarabbi tájékoztatást sürgetik. A levél az alábbi linken olvasható: http://www.pdsz.hu/cikk/37552
A TDDSZ a levélben leírtakkal messzemenőkig egyetért, és támogatását és szolidaritását fejezi ki. Különösen felháborítónak tartjuk, hogy a világjárvány ideje alatt a kormány, miközben a munkahelyek megmentéséről szónokol, a szakképzési rendszert “átalakítja”, olyan módon, hogy az ott dolgozók a Közalkalmazotti törvény hatálya alól való kikerüléssel hátrányosabb munkajogi helyzetbe kerülnek.